ChefViki karácsonyi gasztroajándékok receptjét várja erre a jubileumi VKF-re. Németországban nagy hagyománya van a karácsony előtti kekszsütésnek, minden újságból, főzős és egyébb magazinokból zúdulnak ránk az aprósütemény-receptek október közepétől. A kérdésre, hogy vajon van-e ennyi különböző aprósütemény a világon, a válaszom az, hogy nincs, bár minden magazin igyekszik elhitetni, hogy az éppen aktuális évben valami forradalmian újjal állt elő. De néhol csak az egyik hozzávalót kicserélik (mondjuk a vaníliát citromhéjra) vagy kijönnek egy "Nagyanyáink aprósüteményei"-válogatással, amivel két legyet ütnek egy csapásra: nem kell új recepteket kitalálni és a mostanában oly divatos retro-vonalnak is kedveznek. Az alábbi recept kedvenc főzős magazinomból való és a szerkesztő szerint a keksz fémdobozban, sütőpapírok között 2-3 hónapig eláll. Én most tudományos kísérletet folytatok, ezért a 3 héttel ezelőtt sütött kekszből van még, kíváncsi vagyok, eláll-e karácsonyig. Kellemes rozmaringos-édes-sós keksz.

Ez a beírás nem jöhetett volna létre, ha nincs Kalinka, aki a címéért felelős (szerinte a rozmaring nemes egyszerűséggel szappanízű) és Beatbull, akinek a receptet köszönhetem. Ugyanis megsütöttem a kekszet, becsomagoltam néhány darabot családi kóstoltatásra, majd a receptet Berlinben hagyva eljöttem Magyarországra. Mire visszamegyek, lejár a VKF-határidő, de Beatbull, aki előfizetője a magazinnak, volt olyan kedves és elküldte nekem a receptet. Ezúton is köszönöm!

Aki inkább a csokoládé-vonalon szeretne elindulni, itt egy recept tavalyról: Pálcikás forró csokoládé, viszont ez nem felel meg a mostani VKF-kiírásnak, mert csak kb. 2 hétig tartható el.

Rozmaringos omlós keksz (Rosmarin-Heidesand)

Hozzávalók 40 db-hoz:

• 18+5 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 1 csomag vaníliás cukor (én kihagytam)
• 3/4 tk só
• 1 tojás
• 2 ág rozmaring
• 32 dkg liszt
• 1 citrom reszelt héja

A vajat 18 dkg cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval habosra keverjük. A tojást villával felverjük és a vajas keverékhez adjuk, rövid ideig tovább keverjük a masszát. A rozmaring-leveleket apróra vágjuk és az átszitált liszttel együtt a vajas keverékhez adjuk, gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Fóliába csomagolva legalább 30 percre a hűtőbe tesszük.

A citromhéjat a maradék cukkorral összekeverjük. Hűtés után a tésztát felezzük, mindkét felét lisztezett deszkán kb. 40 cm-es rúddá formáljuk. A rudakat meghempergetjük a citromhéjas cukorban és legelább 2 órára ismét a hűtőbe tesszük.

A rudakat 1 cm-es szeletekre vágjuk, esetleg cérnával szeleteljük. 200 fokra előmelegített sütőbenkb. 12-15 perc alatt készre sütjük. A teteje sápadt marad, de az alja kicsit karamellizálódik.

Forrás: essen und trinken 2009/11

Egy éve még ilyen volt. Most már ilyen:

Boldog születésnapot!

Zelleres almalekvár dióval

Hozzávalók 3 db 2 dl-es üveghez:

• 20 dkg zeller
• 30 dkg alma
• kevés citromlé
• 15 dkg 3:1-es befőző cukor
• 5 dkg pirított dió

A zellert és az almát megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Egy lábasban 2-3 dl citromos vízzel feltesszük főni. Amikor forr, hozzáadjuk a befőző cukrot és még pár percig főzzük. A végén hozzáadjuk a diót és üvegekbe töltjük. Én az egész diót egy üvegbe tettem, a másik két üveg dió nélküli, mert a dió miatt kevésbe tartható el a lekvár. A képen a tálkában a dió nélküli, az üvegben a diós változat. Vajas brióson nagyon jó, de a zeller erősen érződik (ez volt a cél), úgyhogy válogatósabb családtagjaink jó eséllyel el fogják kerülni.

Almás-zelleres tagliatelle

Hozzávalók két személyre:

• 20 dkg szárított tagliatelle (sajnos nem kaptam frisset...)
• 10 dkg zeller
• 1 piros alma
• 10 cm-nyi póréhagyma
• kevés citromlé
• 1 ek olaj
• 1 dl tejszín
• 1 dl zöldség- vagy húsleves (nálam most bio-leveskockából)
• 5 dkg pirított dió
• só, bors
• ízlés szerint kevés reszelt parmezán

A zellert meghámozzuk és a hámozókéssel hajszálvékony csíkokra vágjuk (a profik rendes késsel is csinálhatják ). Az almát nyolcadoljuk, magházát eltávolítjuk, 2 mm vastag szeletekre vágjuk és meglocsoljuk a citromlével. A friss vagy szárított tésztát megfőzzük és 30 másodperccel a főzés vége előtt hozzáadjuk a zellert. Amíg a tészta fő, az olajon nagy lángon 2 perc alatt átpirítjuk a póréhagymát és az almát. Kivesszük a serpenyőből, amibe beleöntjük a levest és a tejszínt és összeforraljuk. Citromlével, sóval, borssal ízesítjük, lehet ezekkel bátran bánni, mert az egész étel édeskés. Beletesszük a kifőtt tésztát a zellerrel és az alma-hagyma keveréket is, majd összekeverjük. Tálaláskor megszórjuk a pirított dióval, és szerintem a parmezán se ront rajta, sósságával kicsit ellensúlyozza az egész étel édeskés jellegét.

Forrás: http://www.essen-und-trinken.de/rezept/32436/pappardelle-waldorf.html

Almás zellerleves pirított dióval és dióolajjal

Hozzávalók két személyre:

• 2 kis alma (kb. 15 dkg)
• 30 dkg zeller
• 10 cm-nyi póréhagyma
• 2 ek olaj
• 1 dl tejszín, só, bors
• egy marék pirított, összevágott dió
• 2-3 ek dióolaj a tetejére

A póréhagymát, a zellert és az almát kis darabokra vágjuk, az olajon (nem a dióolajon!) félig megpároljuk. Felöntjük forró vízzel, sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük. Ha kész, hozzáadjuk a tejszínt és leturmixoljuk. A tányérban megöntözzük dióolajjal és megszórjuk pirított dióval.

Nagyon sokáig nem kellett gondolkozni, milyen magot is használjak Grenadine esedékes VKF-jéhez, egyből adta magát: diót. Ugyanis januári magyarországi látogatásomkor bespájzoltam egy kis hazai (úgy is mint a kertünkben termett) dióból, úgy egy kilót még pont be tudtam paszírozni a bőröndbe visszafelé. A kérdés már csak az volt, mi is készüljön belőle. Bevillant egy családi körben csak diós-habosként hívott sütemény, Mami korábban többször sütötte. Ha jól emlékszem, linzerkarikákon (vagy kosárkákban?) diós-tojáshabos kence volt, finom.

Aztán szembejött velem egy recept és innentől nem volt megállás. A recept a Waldorf-saláta alapanyagait használja, de tésztaételként. A saláta alapanyagai zeller, alma és dió majonézes szószban és 1893 körül, a new york-i Waldorf Hotelben (a mai Waldorf-Astoria Hotel elődjében) készítették először. A tésztás recept láttán meglódult a fantáziám és három másik ötlet követte: egy leves, egy sütemény és egy lekvár, az összesben szerepelt a zeller-alma-dió hármas. Végül a sütemény nem készült el, mert addigra már elegem lett a zellerből Így a mostani VKF-re a következőket főztem:

• Waldorf-leves - almás zellerleves pirított dióval
• Waldorf-tagliatelle - almás, zelleres tagliatelle dióval
• Waldorf-lekvár - zeller-alma lekvár dióval

Személyes kedvencem azért csak a leves maradt, bár a többi se rossz. A lekvárhoz gyenge idegzetűek és sok válogatós családtaggal rendelkezők ne kezdjenek hozzá, mert erősen érződik rajta a zeller.

Írtam, hogy mostanában sok kókuszosat sütök, ez a recept is egyből megtetszett a Lecker magazin legutóbbi számából. Még aznap megsütöttem, amint megvettem az újságot. Kicsit tovább kellett volna sütni, így nem lett ropogós, inkább puha. Erdetileg csak áfonyával készült, de annyi nem volt itthon, így meggyel pótoltam. Ugyanezt a kekszet már Ízbolygó is megsütötte, ő jóval kevesebb cukrot (mézet) tett bele, így utólag igaza van...

Kókuszos-áfonyás-meggyes keksz

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

• 20 dkg puha vaj
• 15 dkg cukor
• 1 tojás
• 18 dkg liszt
• 10 dkg kókuszreszelék
• 6 dkg aszalt vörösáfonya
• 6 dkg aszalt meggy

A vajat a cukorral habosra keverjük, utána hozzáadjuk a tojást. A lisztet egy csipet sóval rászitáljuk és összekeverjük. A kókuszreszeléket és a szárított bogyókyt hozzáadjuk. Kanállal a sütőpapírral borított tepsibe kis halmokat teszünk, kicsit ellapítjuk. 180 fokon megsütjük.

Forrás: Lecker 2009/3

A tömeg nyomására itt egy kép a dedről, amint éppen sétára készül szikrázó téli napsütésben:

Mindannyian élünk és virulunk, én még főzök is :-) T szombaton már négy hónapos lesz és én pontosan azokat a mondatokat használom, amiket gyerekkoromban annyira utáltam: "Hogy rohan az idő! Mintha csak tegnap született volna! Milyen nagyfiú már!" és hasonlók. Hiába, öregszem és ez így van jól ("... und das ist auch gut so!" - ahogy az azóta már berlini főpolgármester, a politikus Klaus Wovereit mondta, amikor elejét akarta venni a homoszexualitásáról éppen útjára induló pletykáknak és saját maga jelentette be szexuális irányultságát a nagyközönségnek. A mondás azóta persze szállóigévé vált.).

Szóval főzök is, krémlevest például már bármilyen zöldségből elő tudok állítani és az eredmény általában elég jó is lesz. Karácsonykor (hol van az már!), hal volt hallal, köret nélkül, mert annyi halat vett a Ház Ura hirtetelen felindulásában 24-én reggel. Úgyhogy volt tintahal elöételnek, aztán félig átsült tonhalsteak meg sütőpapírban, édesköményen sült fogas. Desszertre már nem futotta. Készültem aztán az egytálételes VKF-re is, a fél egytálétel (zöldséges marharagu) el is készült, csak a rajta sült köret maradt el, ezért nem is tettem közzé a receptet. Nagyon jó lett, ezért aztán nagy szívfájdalom volt, hogy a mélyhűtőbe kerülő maradékot a kéthetes magyarországi tartózkodás után dobhattam ki, ugyanis a mélyhűtő megint leolvasztotta magát, mint minden alkalommal, amikor elutazunk (igen, a múltheti síelés alatt is...). Ha itthon vagyunk, ilyen nem történik meg, szerintem lelke van és megsértődik, hogy nem foglalkozunk vele.
December vége és január vége között mindkét oldali szülőket meglátogattuk, hogy kiunokázhassák magukat T már most többet repült eddigi életében, mint én az első 20 év alatt... Voltunk síelni is, nagyszülőkkel megtámogatva, így nekem is jutott kétszer egy nap szabadság, amit síeléssel tölthettem. Ja, Germknödel for president!

Ennyi duma után most már lehetne itt végre valami használható is: gránátalma. Vettem két gránátalmát, aztán megfeledkeztem róluk. (Talán valaki ismeri a Ketén magazin egy régi számában a retkes játékok leírását, abban van ez: "Ne keresd a retket! Játék: Rejtsük el a retket, aztán ne keressük. Sokáig tart."). Szóval a gránátalmáról megfeledkeztem, aztán 3 hét múlva összeszáradva megkerültek. Felvágtam az egyiket, belül még teljesen jó volt, így kármentésként a következők készültek:

Madársaláta körtével, dióval, gránátalmával és dióolajos vinaigrette-el

Recept nem nagyon van, egy személyre kell egy jó marék madársaláta, fél körte, fél gránátalma, némi pirított dió. Az öntethez kiskanál méz, kiskanál magos mustár, semleges ecet, kevés dióolaj plusz némi semleges olaj, a dióolaj magában túl tömény.

Kekszes-mascarponés poharas

Két személyre 3 nagy evőkanál mscarponét összekevertem kevés cukorral és gránátalmával meg kókuszos keksszel (nálam kókuszos Győri Édes) pohárba rétegeztem.

Készült aztán még crumble is (kép nincs, mert vendégségbe vittük), amibe aztán elrejtettem a maradék gránátalmát. A crumble alapja alma, gránátalma és fagyasztott málna volt, tetejére kókuszos morzsát készítettem vajból, lisztből, cukorból és kókuszreszelékből. Mint látható, kicsit rákattantam a kókuszra, lesz majd kókuszos keksz is, úgyhogy stay tuned!

Kicsit elmaradtam az emlékeim összeszedésével. Sok a dolog, de majd most...

Első gyerekkori étellel kapcsolatos élményem, hogy a bundáskenyeret sikerült szájon át visszaadnom, beterítve a fél házat. Lehettem úgy 5 éves. Az azt követő jó 10 évben nem voltam hajlandó megenni a bundáskenyeret. Azóta persze változott a világ, már szeretem a bundáskenyeret.

A tej föle természetesen nekem is gyengém volt, sose bírtam. Valamint sokáig nem ettem meg a májat és a gombát se. Mert ha a tesóm nem szereti, akkor az biztosan nem is jó. Azért rájöttem, hogy attól még én szerethetem.

Reggelente anyukám egy bögre meleg mézes tejjel indított minket útnak. Meg volt mellé vajaskenyér, vagy hasonló. A meleg mézes tejjel azóta sem sikerült kibékülnöm, mindig vártam a hétvégét, mert akkor nem tej, hanem tea volt reggelire, amit mindig apu csinált.

Vacsorára sokat ettem hagymát. Ezzel sikerült odáig eljutnom, hogy masszív gyomorsav-túltengésem lett, amit az Almagel nevezetű rettenetes kanalas orvossággal próbáltak orvosolni, amiről leszoktam a minden esti hagymaevésről, pedig a mai napig imádom.

Óvodai étkeztetés rejtély, semmire nem emlékszem. (Azon kívül, hogy egyszer sarokba állítottak ebéd után, de arról már nincs emlékem, hogy miért, biztos jó gyerek voltam.) A finomfőlzeléket szerintem soha az életben nem kóstoltam, vagy legalábbis semmi emlékem nincs róla.

Alsó tagozatban egyszer a paradicsomos káposztában találtam egy hatalmas sócsomót, amit majdnem sikerült egészben lenyelnem, az nem esett jól. Menzai tejbegríz nekem is nagy kedvencem volt, meg a piskótakocka. És ami utánozhatatlan: a menzás lencsefőzelék. Nem is merek otthon nekiállni, úgysem lesz olyan jó.

Volt valami fixa ideám, hogy valamelyik zöld színű főzeléket szeretem. De mivel világ életemben kevertem a sóskát a spenóttal, ezért sose tudtam, melyiket szeretem. Egészen addig, míg végül tizensokévesen rájöttem, egyiket se. Ha spenótot láttam, azt mondtam, a sóskát szeretem, ha sóskát, akkor a spenótot.

Apai nagymamámra nem igazán emlékszem, három éves voltam, mikor meghalt. De az utána jövő pót-nagymama barackja felejthetetlen volt. Valamikor nekiállok majd, megcsinálom.

Anyai nagymamám csinálta a világ legjobb fasírtját és almaszószát. Az volt gyerekkorom kedvenc étele, szerintem most is versenyképes. A fasírtot mindig húslevesben főtt húsból csinálta, nagyon kicsi gombócok voltak, egyfalatosak. Azt ettük almaszósszal (hidegen volt a legjobb) és krumplipürével.

Anyukám húslevese valóban verhetetlen, olyan jót egyszerűen nem lehet csinálni. Az enyém se rossz, de az övé az igazi. Azt mondta, a sok répától olyan finom. Én viszont nem szeretem a sárgarépát levesben főzve, így soha nem teszek bele olyan sokat. A kocsonyája is eget rengető, decemberben én is csináltam, életemben először és nagy sikert aratott. Ami még isteni volt, az a málnaszörp. Anyu gézbe kötötte a málnát, kicsepegtette és elkeverte cukorral. Semmi főzés, semmi fakszni és hihetetlenül finom volt.

Ami biztos: világ életemben sokat ettem (4 hónaposan 8 kilót nyomtam... ), nem véletlen aputól a zabagép jelző.

Grenadine közvetítésével jutott el hozzám is a kördés az evéssel kapcsolatos gyerekkori emlékekről. A családi legendárium szerint nem különösebben rajongtam a csokoládéért és a hússal is hadilábon álltam. Mindkét hiányosságot sikerült legyőzni A finomfőzelékről pontosan azt gondoltam, mint Grenadine, ki a fene nevezhette el ezt az ételt, amikor nem is finom??? A tej fölével ki lehetett volna kergetni a világból, viszont a rántott levest imádtam, akár tojással, akár pirított kenyérkockákkal tálalták elém. Olyannyira, hogy a szomszéd néni, aki tiszteletbeli nagymamámmá avanzsált (sajnos, pár éve meghalt), csak Orsi-levesnek hívta...

Óvodai megtömésekre nem emlékszem, úgy látszik a mi kis falusi óvodánk haladó szellemű dadákkal és óvónénikkel volt tele. Korán napközis lettem, mert a falunkban lakó nagymamám meghalt. Megmondom őszintén, nem emlékszem, hogy válogatós gyerek lettem volna, emlékezetem szerint majdnem mindent megettem, csak a májat nem, de azt a mai napig nem szeretem. Bár érdekes, hogy leginkább a sertésmájat nem szeretem, ha muszáj, a szárnyasmájakat megeszem. Igen, a libamájat is Igaz, a libamáj zsírjában nem különösebben az esetem. Viszont az összes májas terméket, pl. dobozos májkrém, májasok, májas hurka mind szeretem. Ki érti ezt? Az általános iskolai menzán két konyhás néni volt, akiket szívből utált az összes gyerek, ugyanis nagyon barátságtalanok voltak és akkor még finom voltam. Meg persze nagy kannákban vitték haza a maradékot, biztos a disznóknak... Kifejezetten szerettem a menzai tejbegrízt kakaószórással, olyat azóta se tudok csinálni, bár nemrég valahol olvastam, hogy a sok víz a titok, attól marad olyan folyós a tejbegríz, ki fogom próbálni. Meg persze mindenki nagy kedvencét se szabad elfelejteni, a piskótakockát csokiöntettel

Otthoni ízekről leginkább a húsleves jut eszembe, azt nagyon szeretem, de nekem sose sikerül olyanra, mint anyué. Az enyém se rossz, de nem olyan... A már említett nagymamám maga gyúrta a tésztát és természetesen nem géppel nyújtotta. Róla leginkább a tészta gyors vágása jut eszembe meg a bableves, amibe mindig szélesmetélt került és fokhagymás rántással volt berántva. Még a baromfiudvarra meg csirkevágásra is emlékszem vele kapcsolatban, nem is tudom, ki vágta le a csirkéket, miután ő meghalt. A nagypapámnak aztán lett egy barátnője, akivel első találkozásom emlékezetes maradt, ugyanis zsíros kenyeret ettünk nála szalámival, ami nagyon furcsa volt, mert ugye a szalámis kenyér az vajas, ez a zsír nem illett az akkor világképembe. Még a barackja maradt meg emlékezetben, ami nem gyümölcs volt, hanem egy sütemény. Kis gombócokat sütött, kivájta a belsejüket, ezt a morzsalékot rummal, lekvárral stb. összekeverte és visszatöltötte. Kettőt-kettőt összeragasztott a töltelékkel, a külsejét piros ételfestékkel színezte itt-ott és kristálycukorba forgatta, levéllel díszítette. Kalinka nemrég megtalálta e pót-nagymama(sajnos, már ő sem él) receptesfüzetet, amiben benne van a recept, remélem, egyszer meg is süti, bár pepecs munka.

Ja, a "legfontosabbat" majdnem elfelejtettem: a Mese-sajt! Ha valaki nem tudná, ez csokoládés sajt volt, állítólag most is lehet kapni. Na, én mindig kiköveteltem magamnak a boltban, aztán sose ettem meg. Ugyanis nem szerettem...

Január végén Indiában voltunk 10 napra. Október végén megszületett a kisfiunk. Rátok bízom a következtetést

Szóval Kalinka október 28-án reggel 7:12-kor nagynéni lett, én és a Ház Ura meg hirtelen megkaptuk az "Anya" és "Apa" megtisztelő címeket. Ahhoz képest, hogy a kislegény azzal ijesztgetett minket elégszer, hogy hamarabb ki szeretne bújni, a végén még négy napot ráhúzott a kiírt időpontra. De aztán annál hamarabb kijött, a kórházba érkezéstől számítva alig 3,5 óra alatt már a hasamon feküdt.

Csak giccses dolgokat tudnék a továbbiakban írni, így legyen inkább csak egy kép.

Jön a tél, jön a forró, tartalmas levesek ideje. Ez nekem jól jön, mert egyrészt leveses családból származom, másrészt meg az utóbbi időben sok levest főztem. Nagyrészt zöldségkrémleveseket, de becsúszott sima zöldségleves, minestrone-szerű zöldségleves, hagyományos húsleves meg egy kis tom kha gai is (thai kókusztejes csirkeleves). Az alábbi receptet ez utóbbi fűszerezése ihlette, egy banános levesről valami receptes szórólapon olvastam, a garnéla meg saját fejlesztés. Jóindulatú figyelmeztetés: a chilit kimagoztam ugyan, de az ereket nem távolítottam el, így nekem nagyon csípős lett. Én szóltam. Jó étvágyat!

Csípős banánleves sült garnélával

Hozzávalók két személyre:

• 2 közepes banán
• 2 dl kókusztej
• hüvelyknyi galanga-gyökér
• 1/2 piros chili
• 4 kaffir-levél
• 1 szál citromfű
• 1 tk szezámolaj
• 2-3 ek halszósz
• 1-2 tk citromlé vagy zöldcitromlé

A garnélához:

• 30 dkg nyers garnéla (nálam mélyhűtött)
• 2 ek szezámolaj
• 2 ek halszósz
• 1 ek vágott korianderlevél

A garnélát megpucoljuk, kibelezzük, ha kell, majd a szezámolaj-halszósz-koriander keverékébe bepácoljuk. A leveshez felforrósítunk egy kevés szezámolajat, rátesszük a kimagozott, ereitől megszabadított (vagy nem), apróra vágott chilit meg az összevágott banánt, kicsit pároljuk, felöntjük kevés(!) vízzel. Hozzáadjuk a nagyobb darabokra vágott galanga-gyökeret, citromfüvet és az összetépkedett kaffir-leveleket, felforraljuk, hozzáadjuk a kókusztejet is. Mivel a banán úgyis puha, nagyon főzni nem kell. Kihalásszuk a galanga-gyökeret (bár ezt benne is hagyhatjuk, elviszi a mixer), a citromfüvet és a kaffir-leveleket, turmixoljuk. Halszósszal és citromlével ízlés szerint fűszerezzük, só nem kell bele a halszósz miatt.
A garnélákat a páccal együtt forró serpenyőben pár perc alatt készre sütjük-pároljuk. Mivel a garnéla nem fűszeres, nagyon jól ellensúlyozza a leves csípősségét.

Most, hogy 24 órában itthon vagyok és arra várok, hogy a kis alien elinduljon kifelé, volt időm a rengeteg innen-onnan kinyomtatott és azóta is órási rendetlenségben fetrengő recept szortírozásához. Az alábbi sütemény egy ilyen elfekvő kincs, Zorra blogján találtam anno, aki svájci, így a Toblerone nem véletlen... Nagyon tetszett, aztán persze feledésbe merült, míg most elő nem került megint. A krumplitól szaftos marad és még azt is sikerült megállom, hogy azonnal felvágjam, így az eredeti utasításoknak megfelelően tudott állni egy éjszakát a hűtőben. Ugye mekkora hős vagyok?

Krumplis Toblerone-torta

Hozzávalók egy 18-20 cm-es tortaformához:

• 2 közepes, héjában főtt és kihűtött krumpli (kb. 15 dkg)
• 8 dkg + 2 ek barna cukor
• 2 tk vaníliás cukor
• 2 tojás
• 8 dkg Toblerone
• 1 ek körtepálinka (erdetileg természetesen Kirsch, azaz svájci cseresznypálinka)
• 10 dkg darált mandula
• 1 ek liszt
• 1/2 tk sütőpor
• 1 csipet só

A kihűlt, meghámozott krumplit nagylyukú reszelőn lereszeljük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat a 8 dkg barna cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük. Közben vízfürdő felett felolvasztjuk a Tobleronét és a pálinkát és a tojásos masszához adjuk a reszelt krumplival együtt. A lisztet, őrölt mandulát és a sütőport összekeverjük és ezt is hozzáadjuk.
A tojások fehérjéit a csipet sóval kemény habbá verjük, hozzáadjuk a maradék (2 evőkanál) barna cukrot és óvatosan a tésztához keverjük. Kis méretű tortaformába öntjük és 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt készre sütjük. Állítólag akkor a legjobb, ha egy napot állt a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Ezt most véletlenül nekünk sikerült kivárni, de nincs összehasonlítási alapom, milyen lett volna, ha nem várunk... szóval mindenkinek a lelkiismeretére van bízva

A csicsókával már régóta szándékoztam barátságot kötni, aztán szombaton a piacon nagy bátran vettem is belőle. Az ok természetesen már megint az essen und trinken magazinban keresendő, ott találtam a következő hangzatos receptet: Csicsókapüré fűszeres fogassal. Ebből aztán "némi" változtatással az alábbi ételt sikerült alkotnom. Megjegyzem, hogy nem túl nagy adagok, nálunk volt előtte egy kis zöldségleves (nem a zellerkrémleves).

Borjúszelet sült csicsókával és mustáros vajjal

Hozzávalók két személyre:

• 4 kis borjúkaraj-szelet
• 40 dkg csicsóka
• 1 tk cukor
• só, bors, olívaolaj
• 1/2 tk koriandermag
• 3 szem borókabogyó
• 10 szem zöld bors
• 1 tk barna mustármag
• 2-3 dkg vaj
• fél citrom reszelt héja
• 1 ek citromlé

A csicsókát megpucoljuk, összevágjuk, összeforgatjuk némi olajjal, sóval, borssal és a cukorral és 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük. Közben a koriandert, borókát, zöld borsot mozsárban durvára törjük és a karajszeletek egyik oldalára tapasztjuk. A mustármagot zsiradék nélkül kissé megpirítjuk, hozzáadjuk a vajat, barnulásig hevítjük, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a citromlevet is, ezzel már nem melegítjük. Ha kész a csicsóka, a karajszeleteket kevés olajban először a fűszeres, majd a másik oldalán megsütjük, oldalanként max. 2 percig, különben kiszárad. A húst a sült csicsókával és a mustáros vajjal tálaljuk.

Kérdés az okosakhoz: miért szürkül el a csicsóka sütéskor?

A mustáros vajból aztán maradt egy kevés, amit másnap spontán zellerkrémlevesre csöpögtettem, meg kell hagyni, jó lett. Főleg a kecskekrémsajtos pirítóssal

A zellerkrémleves egy személyre 15 dkg zellerből, 1 közepes krumpliból, kevés póréhagymából, két szál zellerzöldjéből készült némi víz, só és bors hozzáadásával.

Sok blogon említették már a német Vox tévécsatorna Das perfekte Dinner című műsorát, általában pozitív környezetben. A lényege az, hogy 5 vadidegen embert egy városból összeeresztenek, akik felváltva főznek egy-egy vacsorát a másik négynek, akik aztán pontozzák a teljesítményt, amibe nem csak az étel, hanem a vendéglátás, asztaldekoráció stb. is beletartozik. Az öt nap végén aztán a legtöbb pontot elérő győztes jutalma 1500 euró. Bevallom, kicsit függő vagyok, szívesen nézem ezt a műsort, mert vicces, jó ötleteket lehet kapni és ami fontos: a játékosok általában jól tudnak főzni, nem úgy, mint egyes klón-műsorokban. Mondjuk van egy promi-kiadás is, annál itt is más a helyzet, de azt nem szoktam nézni, mert a négy "híresség" közül általában négyet nem ismerek... Az alábbi étel ötletét egy három héttel ezelőtti adás adta, ott még került bele egy kis piros currypaszta is, de az nem volt itthon. Nem voltam túl bátor a chilivel, többet elbírt volna vagy nem kellett volna kimagozni, de azért ízlett. Nem bonyolult ízvilág, aki szereti a kókusztejes-citromfüves ételeket, ezt is értékelni fogja.

Kesudiós csirke

Hozzávalók két személyre:

• két fél csirkemellfilé
• 10 dkg kesudió
• kevés olaj (valami semleges, pl. napraforgóolaj)
• 1 szál citromfű
• 2/3 piros chili
• 3 cm-nyi gyömbér
• 1 doboz (4 dl) kókusztej
• 1 csapott ek étkezési keményítő
• 1 kk kurkuma
• 2-3 ek halszósz

A csirkemellfiléket vékony csíkokra vágjuk. A chilit kimagozzuk és a gyömbérrel meg a citromfű puha részével együtt apróra vágjuk, a citromfű többi részét nagyobb darabokra. A csirkét bepácoljuk az olaj, fele gyömbér, fele chili, apróra vágott citromfű keverékébe min. 30 percre, a többi fűszerszámot félretesszük. Közben megfőzhetünk két adag jázminrizst. A pácolt csirkét nagy lángon serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a kesudiót, rövid ideig azzal is pirítjuk. Felöntjük a kókusztejjel, hozzáadjuk a maradék chili-gyömbér-citromfű keveréket meg a kurkumát a színe kedvéért, felforraljuk, halszósszal "sózzuk". Ha túl hígnak találjuk (mint én), kevés étkezési keményítővel sűrítjük.

Múlt hét környékén a maraton miatt megszaporodtak nálunk a banánkészletek, amik aztán csak nem akartak elfogyni. Így, bár nem rajongok különösebben a banános süteménykért, megpróbálkoztam egy banánkenyérrel. A receptben az a jó, hogy van benne még narancshéj is, ami kicsit elnyomja a banánízt... viszont a kókuszreszeléket egyáltalán nem lehet benne érezni, igaz, az eredeti recept szerint kétszer ennyi kell bele, de csak ennyi volt itthon. Határozottan jó lett egyébként a banánkenyér, máskor is jöhet ebben a formában. Eredeti recept itt, alant az én változatom.

Hawaii banánkenyér

Hozzávalók egy hosszúkás formához:

• 22 dkg liszt
• 12 dkg barna cukor
• 12 dkg puha vaj plusz kevés vaj a forma kikenéséhez
• 2 tojás
• 1 tk szódabikarbóna
• 1/2 tk só
• 1 narancs reszelt héja és leve
• 1 cs vaníliáscukor
• 1 dl író (vagy tej)
• 2 közepes banán, villával összetörve
• 4 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg durvára vágott mandula

Az első kilenc hozzávalót (liszttöl az íróig) egy tálba tesszük, kézi mixerrel jól összekeverjük. Hozzáadjuk az összetört banánt, kicsit tovább mixeljük. Végül fakanállal hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a mandulát. Kivajazott hosszúkás formában 180 fokon kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróba!). A formában hagyjuk 10 percig hűlni, majd rácson teljesen kihűtjük.

Forrás: www.chefkoch.de